Aki azt gondolja, hogy a vonatozgatás úgy megy, hogy felpattanok az első sínen guruló járműre és megyek, az kicsit téved. A vonatra szállást egy kisebb tervezőmunka előzi meg, de ez már leggyakrabban csak pár perc, igaz annak, aki már hosszú évek óta gyakorolja a vonatozás művészetét. Mi is előzi meg pontosan az utazást? Mi kell ahhoz, hogy jól sikerüljön a túra? Táblázatok, térképek, SZVÖR, időjárás, csillagászat, és persze az ötlet, hogy utazni akarok.
Körüljárás Kondoroson.
Az első tisztázandó kérdés hogy merre is akarok indulni. Így a magyar hálózat több, mint 90%-ának beutazása után ez a válasz egyre inkább adja magát, de korábban inkább valamilyen egyéb ötlet is kellett ahhoz, hogy a sok ismeretlen célpont közül melyikre is látogassak. Meghatározó lehet, hogy maga a vonal mennyire érdekes, milyen érdekes járművek járnak rajta, milyen szebb városokat vagy falvakat érint, mikor zárják be a vonalat (2006-ban ez elég fontos szempont volt az utazás megtervezésénél). Nálam az is szempont volt, hogy mennyi új "gmarc pont" születik. Ez a mértékegység azt mutatja meg, hogy az utazás során hány km olyan vonalon jártam, ahol addig még nem, tehát az új beutazott kilométereket számlálja. Nyilván az is befolyásoló tényező, hogy éppen dombvidékhez vagy alföldhöz van-e kedvem. Miután tehát az alapötlet megvan, jöhet a következő lépés, az út megtervezése.
Alkonyat Gyékényesen. A Budapest-Tapolca-Balatonszentgyörgy-Somogyszob-Nagyatád-Somogyszob-Gyékényes-Budapest körúton épp Gyékényesen csíptem el a nap utolsó sugarait 2008. január 26-án, Gyékényestől pedig ismert volt már a pálya.
A csillagászat szerepe viccesen hangzik, de valójában nagyon nem mindegy, hogy az ember az út felét sötétben vagy világosban teszi meg. Minél távolabbi és lassabb vonalakat szeretnék meglátogatni, annál későbbi napnyugtára van szükség, hogy lássak is valamit a vonalból. Az ismert, többször beutazott szakaszokon nem kell már világosnak lennie, de az érdekesebb új részeken jó, ha van egy kis természetes fény.
Csendélet Ipolytarnócon. Mivel oda-vissza igen lassú az eljutás, inkább busszal átmentem Salgótarjánba, majd onnan Somoskőújfalura vonatoztam, és onnan vissza Budapestre. Így két vonalszakaszt ütöttem egy csapásra.
A cél ismert, egy állomás, vagy vonalszakasz bautazása. Hálózatismeretem már van, azaz fejből is fel tudnám rajzolni a vasúthálózatot úgy nagyjából egy vaktérképre, de ha a falamon évő hálózati térképre pillantok, akkor esetleg új megközelítés is eszembe jut. Következő lépésben kézbekapom a menetrendet. Nem az internetes Elvirát, hanem a 990 Ft-ért beszerezhető hivatalos menetrendkönyvet. Valahogy sokkal jobban szeretem a kezemben fogni a könyvet, mint pötyögni az állomások neveit újra meg újra. De nem ez az egyetlen ok. A könyvben az összes vonal minden vonatát egyszerre látom, gyorsabban és körültekintőbben tudok keresni. Az Elvira az egyszerű utazó alapigényeit hivatott kielégíteni, a vasútbarát bonyolult útvonalterveit pedig kifejezetten nem támogatja, mert az értelmetlennek gondolt vonatokat az adott viszonylatra ki sem írja, vagy az átszállási lehetőségeket sem tárja fel mind. Tehát a menetrendben lapozok, de nem csak úgy, hanem céltudatosan, visszafelé. Azaz megkeresem azt a menetrendi mezőt (vonalat), ahol a leszűkebb a keresztmetszet, azaz necces a csatlakozás, vagy kevés a vonat, vagy rossz a menetrend. Itt kijelölök egy vonatot, ami elérhető, jó időben fekszik, van róla csatlakozás, stb. Innen kiindulva visszafelé haladva a vonalakon és az időben keresem a megelőző vonatot, amivel ez elérhető, és így tovább a kiindulási állomásig. Ha nincs megfelelő vonat, vagy embertelenül korai, akkor eggyel odébb tolom az egészet, vagy más útvonalat nézek, hátha arra jobb, vagy az egész túrát áttervezem, bizonyos részeket elhagyok, másokat beleveszek. Előre tekintve ugyanez a helyzet, a tervezett útvonalon végigszaladva ellenőrzöm, melyik vonattal kell menni, mennyi idő van csatlakozásra, mikor érek haza. Alternatívát, tartalékot időnként muszáj beletervezni a menetrendbe, persze van úgy hogy menet közben operatíve kell az ilyesmit megoldani, mert egy vonat késik, vagy elmarad a csatlakozás, és nem túl jó dolog a világ végén éjszakázni.
A menetvonal tervezete. Menetközben mindig változhat, de kevésszer volt rá példa.
Ha összeállt a menetvonal, akkor egy egyszerű szövegfájlba feljegyzem átszállásonként, vonatszámokkal és kilométer-adatokkal ellátva. Mikor ez megvan, a biztonság kedvéért az Elvirában leellenőrzöm az egyes vonatokat, hogy a megfelelő időben közlekednek-e, nehogy csúnya meglepetés érjen az állomáson, mikor egy vágányzár miatt máshogy járnak a vonatok. A táblázatot áttekintve eldöntöm, hol kell majd jegyet venni, mennyi idő áll rendelkezésre, van-e pénztár, hogy olcsóbb. Az is szem előtt van mindig, hogy ahol lehet, és van rá idő, ott egy kis városi/falusi sétát is tegyek, hogy ne csak a vonatablakból lássam a tájat. Erre általában a 20-60 perces átszállási idők épp megfelelőek, elmélyedni persze nem lehet a helyi kultúrában, de egy pillanatképre már elég.
Debrecen jólismert városképe a Nagytemplommal. Két vonat között van kis idő kötülnézni.
A munka tehát kész, jöhet a szórakozás. Az első szórakoztató eszköz egy számokból álló értelmetlennek tűnő táblázat, azaz a SZVÖR. Ez a betűszó a Személyszállító Vonatok Összeállítási Rendjét rövidíti. Ez mutatja meg, hogy melyik vonat milyen kocsikkal közlekedik, azaz hogy MDmot-hoz lesz-e szerencsénk, vagy be kell érnünk "csíkos" Bhv-val. Ha tudom előre pl., hogy melyik vonaton lesz MDmot, akkor ahhoz igazítom a többit a menetvonalamban. A következő eszköz a menetrendi segédkönyv és a szolgálati menetrendkönyv. A segédköny a vonalak pályaadatait tartalmazza, megmutatja hol mennyivel lehet menni, milyen messze vannak az állomások egymástól, mekkora a lejtés, hol van szolgálat, hol van állomás, hol csak megállóhely. A szolgálati menetrendkönyv az adott vonat menetrendje kiegészítve fontosabb egyéb adatokkal, és látható belőle pl. az is, hogy hol és mikor fogunk "keresztezni" a szembejövő szerelvénnyel. Ez a menetrendkönyvből is megállapítható némi lapozgatással, de innen könnyebb, és a keresztezéskor, ha mi várunk az ellenvonatra, lehetőség nyílik egy kis "fotómegállásra", pár kattintásra a saját vonatunkról is.
"Fotómegállás" Ohat-Pusztakócson. Miközben a tiszalöki csatlakozást vártuk, volt idő pár képet készíteni saját vonatunkról. Végül senki nem szállt át a másik vonatról...
Ha ez megvan, tulajdonképpen a jegyvétel van csak hátra, no meg a szendvicsgyártás, az útravalók beszerzése, és a fényképezőgép akkumulátorainak feltöltése. Időben ágyba kell bújni, hogy a korai indulás ne okozzon különös megerőltetést. Nem szabad elfelejteni az ébresztőóra beállítását, mert enélkül legfeljebb az álmunkban fogunk távoli vidékeken vonatozgatni...
