HTML

Vonatozni márpedig kell!

Kilométerek, sínek, mozdonyok, vonatok, városok, emberek, állomások, jelzők, utazás. A gmarc nevű nick utazgatásai, főleg vaspályán.

Legutóbbi hozzászólók

  • jim68: Üdv.rendesen megfertőztetek éngem is.Elkezdtem bebarangolni az országot (vasúton) Elöször is vette... (2013.04.06. 10:32) A vonatozás művészete
  • jim68: Igen, sok ilyen állomást látni! Az enyészet eszi őket. Pedig, biztos lehetne hasznosíthatni, esetl... (2013.04.06. 10:15) Elvesző értékek I.
  • hangadam: @jazzcool: Lehet űrjegyen is elszámolni, illetve gépi jegyen 16 állomásig. (2011.05.20. 20:12) Ötszáz felett
  • Denis a komisz: Remek írás köszönjük. Mivel közel lakom Murakeresztúrhoz,van alkalmam látni és hallani a Horvát gé... (2010.04.04. 15:23) Kennedy és barátai
  • Fricy: Klassz beszámoló. Még több ilyet! (2010.02.09. 08:58) Dilikör

Néznivalók

Dilikör

2010.02.07. 13:04 gmarc

Ezúttal egy teljesen hétköznapinak indult, de elég viccesen sikerült túrát mesélek el. Az alapötlet az volt, hogy menjünk le Bajára, aztán onnan kiindulva a Baja-Bátaszék-Sárbogárd-Székesfehérvár "interkontinentális" vonattal üssünk egyszerre két legyet, azaz két vonalat utazzunk be, majd hogy a Fehérvár-Pusztaszabolcs vici se maradjon ki, Fehérvárról személyvonattal irány Pusztaszabolcs, majd onnan a Déli. Egy buktató volt csak a dologban...

A buktató az volt, hogy a Fehérvár-Pusztaszabolcs vonat székesfehérvári induló időadata előtt ott fityegett a "csatlakozásra nem vár" jelzés. Az az érdekes helyzet állt ugyanis elő, hogy mi Börgönd (Sárbogárd) felől érkeztünk volna Fehérvárra, majd Fehérvárról Börgönd (Pusztaszabolcs) felé távoztunk volna, azaz egy szakaszt kétszer érintettünk. Így a jó öreg 500+-os jegy nem jöhetett szóba, és az is gondot okozott, hogy mi van, ha a csatlakozásra nem váró vonat nem várja meg a mienket, ami arról az állomásról jön, ahova a csatlakozásra nem váró épp indul. Hogy érthető legyen, hogy ez valós probléma, egy infó még kell: Székesfehérvár állomás teljes területén 10 km/h-ás sebességkorlátozás van érvényben, azaz ad absurdum előfordulhat, hogy mire a mi vonatunk becsoszog valamelyik peron mellé, addig egy másik vágányról már készülhet a kijárati vágányút, és elkezdhet kicsoszogni az ugyanarra visszamenő másik vonat. Na ez volt az alapszituáció, útrakeltünk.

Kőbánya-Kispestről indultunk, miután a Józsefvárosi pályaudvar megszüntetését követően a kelebiai vonatok egy részét ide száműzték. Az első mosolyogtató jelenet rögtön indulás után be is következett, jött a kalauz, mi pedig nyújtottuk a Budapest-Kiskunhalas-Baja jegyünket:

- Jó napot kívánok.
- Jó napot, tessék a jegy.
- ...??? (elmosolyodva és csodálkozva néz a kalauz)
- Van valami gond a jeggyel?
- Nem, semmi, csak nézem, hogy Halason át Bajára?
- Igen, miért?
- Erre nem szoktak utazni Bajára az emberek. Mindenki a Déliből megy az IC-vel...
- Hát, mi erre szeretnénk.
- Maguk tudják... Viszlát!

Na, jól indult a nap, és meg is adta az alaphangulatot, ami persze a nagyszerű útiterv vonalvezetése miatt még tovább emelkedett a későbbiekben... Bajáig érintettük tehát Halast, ami a Belgrád felé vezető (amúgy elég silány műszaki állapotú) fővonal egyik legnagyobb állomása, fűtőházzal.

Itt lefényképezhettünk egy demonstrátor-mozdonyt, ami nyilván valamilyen termékbemutatóra igyekezett a Balkánra, vagy onnan jött, valamint a MÁV talán egyetlen működő M31-esét a fűtőháznál.

Halasról az M41 2178-as Csörgő által húzott személyvonattal haladtunk a Bácskán át Baja felé. Ezt a vonalat még MDmot-tal sikerült egyszer abszolválnom, azóta az MD-k is eltűntek a környékről. Az út Halasig 2 és fél óra, onnan Bajáig pedig még bő egy óra.

Bácsalmáson megtekinthettük elsuhanni a Bácsalmás-Csikéria vasútvonal maradványait, ami két ok miatt nevezetes: egyrészt a vasúti térkép szerint lehet rá különvonatot rendelni, ami vicces, látva az öles fákat kinőve a sínek között, másrészt ha a vonal valóban meg lenne csinálva, és Csikériától Szabadkáig újjá építve, akkor a Szeged-Baja táv kb. 1 óra lenne vonattal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bajára  a laza menetrend miatt természetesen pontosan érkeztünk, és a rendelkezésre álló elég bőséges idő miatt beszaladtunk a városba egy gyors pillantást vetni rá. Az autóbuszállomás sem maradhatott ki, ugyanis a Bács Volán "hagyományőrző" hírében áll, azaz még mindig közlekedteti a 30 évnél öregebb Ikarusait. Az új buszállomás a vasút mellé épült, itt gyorsan le is kaptunk pár öreg ráncajtós 260-ast.

A régi "elveszett" buszállomást is megtaláltuk, így arról is készült fotó.

A következő vicces jelenet azonban mindez idő alatt lassan érett. Jegyet kellett ugyanis venni a hátralévő szakaszra. Tekintve, hogy Fehérváron majd csak 5 percünk lett volna (vagy nem), így meg kellett venni a jegyet Fehérvártól Pusztaszabolcsig is. Igen ám, de ha bebukjuk a csatlakozást, akkor csak Gárdonyon át tudtunk volna hazajönni, így elbukjuk a jegy egy részét. Ha viszont külön vesszük a Fehérvár-Pusztaszabolcs-Déli jegyet, akkor csatlakozás-mulasztás esetén ezt visszaváltjuk, és helyette egy Fehérvár-Déli jeggyel megyünk haza. Így is döntöttünk, irány a pénztár, egy kedves fiatal hölgy volt szolgálatban.

- Jó napot kívánok. Kérnék egy jegyet Bajáról Bátaszék-Sárbogárdon át Fehérvárig, és külön egy jegyet Fehérvártól Pusztaszabolcson át a Déliig.
- ??? Nade ehhez a fehérvári vonathoz csatlakozik Sárbogárdon a pesti gyors, 10 perc van az átszállásra.
- Tudom, de én Fehérváron át szeretnék menni.
- De csak 10 percet kell várni!
- Köszönöm, de én így szeretném kérni.
- De miért?
- Ne tessék kérdezni, tessék kiadni nekem a jegyeket, köszönöm!
- Hát jó, maga tudja... :)

Itt már percekig nevettünk, szegény pénztárosnak miket kell kiállnia. A továbbindulás is viccesen kezdődött, mert a Csörgőből sugárban ömlött az olaj a sínek közé, de aztán a mozdonyvezető megoldotta valahogy, így simán kibírta a Csörgő az utat.

Bátaszék után Szekszárdig a "fővonal" eléggé vicinális jellegű volt, kb. végig 30 km/h-val száguldottunk a gyenge síneken.

Szekszárd után már rendbetették a vágányokat, itt már a tempó is egész jó volt. Sárbogárdon volt 20 perc kávészünet, addig önarcképet alkottam a csillogó-villogó Flirt ablakában.

Sárbogárd után újabb lassú dülöngélés és imbolygás a 30-40 km/h-ás sebesség mellett, míg megérkeztünk Börgönd hatalmas, de totálisan kihasználatlan, és egyébként is a puszta közepén lévő állomására.

A harmadik nagy nevetés esett meg ez után. A vonatunk 2-3 perc késéssel küzdött, így az 5 perces "csatlakozásra nem várós" átszállás veszélyben forgott. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem az arra járó kalauzunkat Börgönd után.

- Elnézést, esetleg nem tetszik tudni, hogy az a vonat, ami Fehérvárról ide vissza Börgöndre jön, az megvárja a mi vonatunkat?

A kérdés alapból nehezen értelmezhető, ez igaz, mert egyvágányú pályán érdekes lenne ha előbb elindulna, minthogy mi megérkezünk, de fent vázoltam a fehérvári problémát, így a kérdés mindjárt érthetővé kellett volna hogy váljon.

- Ööö... nem tudom, nem értem.
- Jó mindegy, köszönöm :)

Így maradt a drukkolás, hogy minket ne az 1. vágányra hozzon Fehérvár, és ne a 7.-ről küldje a Bézét amire átszállnánk.

Imáink aztán meghallgattattak, mert egymás mellé állították be a két vonatot, így még aluljárózni sem kellett, és a Bz-re csak át kellett ugrani. Kb. 2 perc múlva már ugyanarra száguldottunk visszafelé, mint amerről 2 perce jöttünk...

A Börgönd-Pusztaszabolcs vonal valójában a Budapest-Tapolca MÁV vonal része, a Balaton déli partján ugyanis a Déli Vasút épített vonalat, amely a Velencei-tó partján vezetett. Az északi partra a MÁV vonala vezetett, amelyet Pusztaszabolcsnál ágaztatott ki a saját Budapest-Pécs vonalából. A vonal aztán persze az egységes MÁV időktől kezdve mellékvonal lett.

Mostanában azonban ismét fontos szerepet kapott, az elmúlt hónapokban felújították a vonalat, és a Velencei-tavi vonal átépítésének idejére erre járnak a Budapest-Tapolca gyorsvonatok ismét.

Pusztaszobolcson egy szép Flirt várt minket, és így az elővárosi szakaszon kényelmesen utaztunk a Déliig. Azt hiszem, a szép idő, és a vicces helyzetek miatt emlékezetes marad ez az út is...

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vonatozas.blog.hu/api/trackback/id/tr911490736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

opking 2010.02.07. 13:43:14

Régi szép időkben, amikor jöttünk haza Dombóvárról Lepsényen át Budapestre. Emlékszel milyen nehéz volt meggyőzni a nénit? :)

Division 2010.02.08. 10:09:10

"Bajáig érintettük tehát Halast, ami a Belgrád felé vezető (amúgy elég silány műszaki állapotú) fővonal egyik legnagyobb állomása, fűtőházzal."
A leggyorsabb szakasz az volt, amikor rágyorsítottunk Halas bejárati váltókörzetére...

Fricy · http://epitos.blog.hu 2010.02.09. 08:58:11

Klassz beszámoló. Még több ilyet!
süti beállítások módosítása