Új sorozattal szeretnék életet lehelni a blogba, hosszú szünet után. Mivel a Facebook elszáll, a blog.hu megmarad :), ezeket a képeket itt is közzéteszem, hogy ne csak az ismerősök nézegethessék, vagy gondolkodhassanak rajtuk. Minden napra egy-egy kép, egy kis adalék történet.

Első versenyzőnk Almásfüzitő. Vasárnap vonatoztam egyet arrafelé, és igen lesújtó képet mutatott. Röviden: pusztulat. Egykor sokkal szebb napokat látott, hatalmas pályaudvar, melyet a timföldgyár bezárása kis állomássá degradált. Fizikailag megvan mind a tizensok vágány, meg a rendező, tároló és iparvágányok, de a forgalom, az minimális. A fővonal sem tér már be az állomásra, a két átmenő fővágány oldalt elkerüli a váltórengeteget. A forgalmi szolgálat még megvan, de pénztár már nincs. A váróterem még nyitva van, de az ablakok be vannak zúzva.

Így múlt el az idő Almásfüzitő felett, 1997 óta.