HTML

Vonatozni márpedig kell!

Kilométerek, sínek, mozdonyok, vonatok, városok, emberek, állomások, jelzők, utazás. A gmarc nevű nick utazgatásai, főleg vaspályán.

Legutóbbi hozzászólók

  • jim68: Üdv.rendesen megfertőztetek éngem is.Elkezdtem bebarangolni az országot (vasúton) Elöször is vette... (2013.04.06. 10:32) A vonatozás művészete
  • jim68: Igen, sok ilyen állomást látni! Az enyészet eszi őket. Pedig, biztos lehetne hasznosíthatni, esetl... (2013.04.06. 10:15) Elvesző értékek I.
  • hangadam: @jazzcool: Lehet űrjegyen is elszámolni, illetve gépi jegyen 16 állomásig. (2011.05.20. 20:12) Ötszáz felett
  • Denis a komisz: Remek írás köszönjük. Mivel közel lakom Murakeresztúrhoz,van alkalmam látni és hallani a Horvát gé... (2010.04.04. 15:23) Kennedy és barátai
  • Fricy: Klassz beszámoló. Még több ilyet! (2010.02.09. 08:58) Dilikör

Néznivalók

Körösnagyharsány, végmegállóhely

2009.02.07. 19:01 gmarc

Az egyetemi évek végeztével rám törő nagy szabadság - már nem egyetemista és még nem jómunkásember - kitűnő lehetőséget adott arra, hogy sok olyan helyre elvonatozzak, ahová értelmes eljutási lehetőség csak hétköznap van. A 2006-os menetrendben kitűnő lehetőség kínálkozott egy kis 500+-os, azaz 500 km feletti vonatozásra, amelyet az alábbi térképen szemléltetek:

Az útvonal az alábbi volt: Budapest Keleti pu. - Füzesabony - Debrecen - Püspökladány - Vésztő (oldalutazás Körösnagyharsányba és vissza) - Kötegyán - Békéscsaba - Szolnok - Zugló.

Az utazás tehát a Keletiből indult, Füzesabonyban pedig az első örömteli hír: MDmot lesz a vonat (azaz Piroska), ami Debrecenbe röpít. Sajnos azóta a Füzesabony-Debrecen vonalról kivonták az MD-ket. Az MDmot-nak számos hazai rajongója van, egyébként is egyre veszélyeztetettebb a faj, a kihalás várhatóan 2010-re éri el sajnos. Tény, hogy a sokat szolgált motorvonatok műszakilag már menthetetlenek, a gyenge mellékvonalakra készült konstrukció megbosszulta magát, a vékony lemezek átrozsdásodtak, javításuk aránytalanul sok pénzbe kerülne, ennek ellenére azonban szeretjük őket, mert szépek, a hangjuk zene a vasútértő füleknek, és végső soron se motorvonat, se mozdonyos vonat, azaz önmagában különleges.

Debrecenben gyors pillantás az állomás előtti térre, ahol épp egy Bengáli villamos fordult, majd vissza a vonatra, irány Püspökladány, ahonnan rögtön tovább Vésztő felé.

Vésztőn van (volt) az Alföld egyik Bz-központja, a környező szárnyvonalakat ugyanis a kis piros járművekkel szolgálják ki.

Az igazán izgalmas rész most jött, irány Körösnagyharsány. A település arról nevezetes vasútbarát berkekben, hogy itt található az ország egyetlen végmegállóhelye. Nem végállomás, mert állomás az nincs, az egy pár sín egyszer csak elfogy, és ahol elfogy, ott van Körösnagyharsány megállóhely, amely egy táblából, egy villanyoszlopból, két padból és egy kis peronból áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A vonal utolsó állomása Körösszakál, ott állomáskezelő is dolgozik (nem forgalmista, lényegében azért van ott, mert ő kezeli az állomási sorompót). A vonat onnan még 5 km-t megy a román határ felé a Körös töltése alatt, mire eléri Körösnagyharsányt. Az utasforgalom elég gyér volt, az első egy-két megállóban Vésztő után leszállt az utasok nagy része, Körösszakálon pedig a többi "hagyományos" utas is búcsúzott a vonattól. Ketten maradtunk, egy ősz szakállas télapó kinézetű bácsi, aki egy menetrendkönyvet forgatott, és én. Gondoltam erre a pár kilométerre szóba elegyedek vele, honnan hova tart, mi a célja. Nagy meglepetésemre ékes angolsággal válaszolt. Így folytattuk hát, elmondta hogy Angliából jött, a magyar mellékvonalak nagy barátja, mindet be akarja utazni, ezért van most itt, a világ végén. Mert valahogy az az érzése volt ott az embernek, hogy ahol elfogynak a sínek, az államhatár is pár száz méter, ott bizonyosan vége a világnak, azon túl nincs semmi...

Pedig ez egyáltalán nincs így, egyrészt ott van Románia, egész pontosan a Partium, másrészt a vonalnak nem volt mindig itt a vége. Csatlakozott ugyanis Nagyváradhoz, Biharpüspökinél. A trianoni határ azonban szerencsétlen módon épp úgy metszette a vonalat, hogy nem volt állomás a közelben. A legszélső Körösnagyharsánynak nem maradt volna vasútja, ha Körösszakálig visszabontják, így megmaradt odáig, ott azonban állomás nem volt. Így született meg a végmegállóhely, ami azóta is az egyedüli az országban. 

Több elképzelés is van a vonal újbóli bekötésére a szomszéd ország felé, de egyelőre túl nagy realitása nincs a dolognak, pedig talán a vonal túlélése múlik rajta.

Miután visszadülöngélt a Bz velem Vésztőre, folytattam utamat Kötegyán felé, majd onnan tovább Gyulára. Kötegyánban már alkonyodott, ott sikerült ezt a kissé vadnyugati hangulatú naplementét fotóznom. Az orosz RA1 (Usgyi) oldalán megcsillanó napfény egészen különös hangulatot ad a képnek. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Gyulán már sötétedett, mire Békéscsabára értem, ott már egészen sötét volt. Innen gyorsvonattal mentem tovább Szolnok felé, ahol a záhonyi gyorsra átszállás után Budapest Zugló megállóhelyen fejeztem be az 500 km feletti barangolást.

1 komment

Címkék: mellékvonal körösnagyharsány mdmot

A bejegyzés trackback címe:

https://vonatozas.blog.hu/api/trackback/id/tr88928865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

siófoki35 2009.07.31. 22:22:53

Balsa-Tiszapart is végmagállóhely nem?
süti beállítások módosítása